Man-szigeti macska

A manx macska, más néven Man-szigeti macska a házi macska egyik fajtája, amelynek gerince természetes mutáció következtében megrövidült, emiatt a farka csonka, egyes példányoknál akár hiányozhat is.
Eredet:
A Brit-szigetekhez tartozó Man-szigetről származik, ahol a 18. század táján jelent meg. A sziget lakói stubbinnak hívják. Eredetére vonatkozóan számos legenda ismert, az egyik szerint az Özönvíz kezdetén, mikor Noé bezárta a bárka ajtaját, véletlenül levágta a macska farkát a másik szerint az 1600-as évek elején a Spanyol armada hajótöröttjeként került a szigetre a fajta őse, a harmadik szerint pedig az ír hódítók vágták le a szigeten élő macskák farkát, hogy azt trófeaként a sisakjukra tűzhessék. Voltak akik azt feltételezték, hogy a fajta a nyúl és a macska kereszteződésével jött létre.
A farok elvesztése valójában az alapító hatás következménye volt, amely a sziget teljes macskapopulációját érintette, a farkatlanságot okozó gén ugyanis dominánsan öröklődik. A gén duplázódása a gerincproblémák kialakulása mellett halálos következménnyel is járhat, spontán abortuszt idézve elő,így a pároztatás biztonságosabb, ha az egyik szülő nem rendelkezik a farkatlanságot eredményező génnel.(Ehhez hasonló genetikai probléma figyelhető meg a skót lógófülű fajtánál is.)

Megjelenés:
A manx teste erős, zömök, feje nagy és kerek, mellső lábai rövidebbek a hátsóknál, emiatt fara magasabban van a vállainál, ami mozgását esetlenné, kissé nyúlszerűvé teszi. Nehezen mászik és problémát okoz számára a magasból történő leugrás is. Átlagos testtömege 5,5 kilogramm.
Példányait a farkuk hossza alapján négyféle kategóriába sorolják be; a teljesen hiányzó farkú (dimple rumpy vagy rumpy), a csonka (rumpy riser vagy riser), a félhosszú (stumpy), valamint a teljes hosszúságú (tailed vagy longy) farokkal rendelkező egyedek akár egyazon alomban is világra jöhetnek. Kiállítási célra a hiányzó farkú macskák ideálisak. Régebben a félhosszú vagy teljes hosszúságú farokkal rendelkező egyedek farkát megkurtították, megelőzendő a köszvény kialakulását, amely komoly fájdalmat okozhat az állat számára.

Szőrzet:
A szőrzet hosszúsága szerint két változat különböztethető meg. A rövid szőrű manx sűrű aljszőrzettel és hosszú, durva fedőszőrzettel rendelkezik. A hosszú szőrű manx macskát (melyet gyakran cymric néven tartanak nyilván), selymes félhosszú dupla bunda jellemzi, amely a nyaknál, a deréknál és a hátsó lábaknál hosszabb, a lábujjak között pedig rojtos.
A The Cat Fanciers' Association (CFA) szerint a cymric a manx változataként a rövid szőrű kategóriában bírálandó el, a The International Cat Association (TICA) azonban a hosszú szőrűek közé sorolja be.

Egészség:
Manx nőstény, teljesen hiányzó farokkal
Napjainkra a pedigrés tenyészállatok egészségi állapota javult a körültekintő tenyésztői munkának köszönhetően, így a többi fajtához hasonló életkort érnek meg. Genetikai problémáikra való tekintettel általában lakásban tartják őket, a tenyésztésbe bevonni nem kívánt példányokat pedig esetenként kasztrálják vagy ivartalanítják.
Magyarországon az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény[5] 3. § 4. pontja értelmében az öröklődő betegségben szenvedő – nem kísérleti célra szánt –, állategyed tenyésztése, szaporítása állatkínzásnak minősül. Németországban a tenyésztésük mellett a kiállításuk is törvénybe ütközik.

Manx szindróma:
A manx szindróma egy köznyelvi kifejezés arra az állapotra vonatkozóan, amely akkor következik be, amikor a farok elvesztését okozó mutáns gén hatására a gerinc túlságosan megrövidül. Súlyosan károsítja a gerincoszlopot és az idegrendszert, amely amellett hogy nyitott hátgerinc (spina bifida) és bélrendszeri problémák kialakulásához vezet, de károsítja a húgyhólyagot is. Egy korábbi tanulmány szerint ez a betegség a manx macskák 20%-át érintette, azonban szinte valamennyi vizsgált példány a teljesen hiányzó farkú egyedek közül került ki.Napjainkban a szakszerű tenyésztői munka révén a betegség kevésbé gyakran fordul elő. A legjobb pedigrés állatokat négy hónapos korukig megfigyelés alatt tartják, amely elegendő arra hogy megfelelően szocializálódjanak, és hogy az esetleges egészségi problémáikra fény derüljön.

Fajtakeveredés:
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy manx macskák közönséges házi macskákkal párosodnak - ennek oka többnyire a felelőtlen szaporítás, vagy a gazda nemtörődömsége: kijárósan tartott ivaros macskák tartása. Néha tenyésztők is tesznek ilyet, vagy gondatlanságból, vagy a beltenyészet elleni szándékos génjavító célzattal. Kétirányú folyamatról van szó: egyrészt a házi manx cicák génjei jelennek meg a keverék, vad, „házi” utódokban, illetve a tiszta manx is egyre ritkábbá válik. Ugyanez a jelenség más fajtáknál is megfigyelhető, Angliában például a vadmacska faja van eltűnőben a házi macskák genetikai offenzívája következtében. Hosszabb távon várható, hogy a manx fajta két részre oszlik: a felelősen tartott, szabályosan tenyésztett, ám a beltenyészet miatt különböző genetikai betegségekkel mind jobban terhelt „igazi” manx-ra és a manx fajtajegyeket a legváltozatosabb macskajegyekkel ötvöző, egészséges genetikájú „manx jellegű”, vagy fél-manx cicákra.

Személyiség:
Meglehetősen intelligensnek és rendkívül játékosnak tartják. Viselkedése kissé kutyaszerű, előfordul hogy visszahozza az eldobott tárgyakat. Jól tűri ha pórázon vezetik. Kedveli az emberek társaságát, sok figyelmet igényel, a hosszú ideig tartó magányt nehezen viseli, emiatt ideális társállat nagyobb családok számára is. Egyes tenyésztők szerint kedveli a vizet, ami ideális a tisztán tartása érdekében. Szívesen játszik vízben, alkalomadtán beül a csöpögő vízcsap alá is. Habár nem idomítható a kutyákhoz hasonlóan, egyszerű parancsokat mégis megérthet. Élvezi ha túljárhat az emberek eszén. Időnként makaccsá válhat. Viselkedése hasonlít a bengáli és az ocicat fajtákéhoz. A manx macskák szívesen üldözik a mozgó tárgyakat, egymást vagy a közelükben levő többi élőlényt (akár az embereket is). Lágy hangon dorombolnak, nyávogásuk elnyújtott morgásra vagy gyors csiripelésre emlékeztet. Egyaránt vannak köztük csendes és gyakran, változatos módon kommunikáló példányok.

Érdekességek:
A farok részbeni vagy teljes hiánya nem okoz egyensúlyi problémákat.
A fajtát Man-sziget jelképeként tisztelik. 1988-ban emlékpénzek és bélyegek jelentek meg, melyeket manx macskát ábrázoló képek díszítenek.
Habár a manx macskák egyéves korukban már felnőttnek számítanak, csak mintegy ötéves korukra válnak kifejletté.
A fajta példányai jó képességű vadászok, előfordul (főként a fiatalabbak körében) hogy a saját méretüknél nagyobb zsákmányt ejtenek el, de nem ritka az sem, hogy mókus vagy oposszum válik az áldozatukká. A farmerek gyakran használják őket rágcsálóirtásra.
A jelbeszélő képességével híressé vált Koko nevű gorilla három manx macskát tart háziállatként, melyek neve All Ball, Lipstick és Smokey.
Mivel rövid mellső lábaik miatt a nyulakra emlékeztetnek, az angol nyelvben néha – a cat (macska) és a rabbit (nyúl) szavak összevonásával alkotott szóval –, cabbitnek nevezik őket.