Története:
Az angóra valószínűleg távoli rokona a perzsának, de az évek során a két vonal külön fejlődött ki. Az angóra Törökország fővárosából, Ankarából származik. A 16. században diplomáciai ajándékként küldött a szultán Franciaországba és Olaszországba angóra macskákat. Ezek voltak az első hosszú szőrű macskák Európában. Először nagy népszerűségnek örvendtek, de ez később csökkent, amikor felbukkantak a perzsák és az új hosszú szőrű fajták. Így a fajta tenyésztése mélypontra került. Az 1960-as évek elején az ankarai állatkertből egy tenyészpárt küldtek az USA-ba, ahol kifejlesztettek egy tenyésztési programot, és újra megindult irántuk a kereset.

A sziámi egy kedvelt, a Távol-Keletről származó macskafajta. Nevét Sziámról, a mai Thaiföldről kapta. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós írta le 1794-es, Kaszpi-tengeri expedícióján. Az első példányok az 1870–1880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould, a V. Ráma sziámi király udvarába delegált brit nagykövet figyelt fel rájuk 1884-ben. Két csokoládészínű példányt (egy Pho és egy Mia nevű cicát) hazavitt Angliába, és egyikük egy leszármazottja az 1888-as londoni macskakiállításon a Crystal Palace-ban elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltűnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat–afrikai aranymacska leszármazottja. Tartása kezdetekben a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték és nagyon elkényeztették őket. Az első fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be.